A ragasztókötéssel készített termékek gyártástechnológiájából adódóan a belív lapokból pár milliméter „elvész” a grafikából. Ez egyfelől abból fakad, hogy a lapok közé valamennyire befolyik a ragasztó ami miatt az nyilván nem nyílik ki teljesen. Ugyanakkor a belív lapok esetén optikailag is torzult képet láthatunk, mert a lapok kinyitása miatt az egymásra felfekvő lapokat nem megfelelő szögben látjuk a kötésnél. Továbbá a belív oldalkenése miatt nagy körültekintéssel kell kezelni az esetleges átfutó grafikát a belív és a borító között.
Belívek széttolása
Az, hogy mennyire lehet teljesen kinyitni a kiadványt például a közepén, ez függ:
– a terjedelemtől (lapok száma),
– a papír típusa és vastagsága,
– a termék formátuma (oldalméret),
– a kinyitás ereje (mennyire feszegetjük esetleg a kiadványt, mennyire nyomjuk le az első lapokat).
E miatt nincs egy konkrét érték, ami minden esetre megfelelő lehet, de a tapasztalatok alapján mindenképpen célszerű legalább 1,5-2 mm-el eltolni mindkét oldali képet a gerinctől. Illetve javasolt kerülni az olyan grafikai megvalósítást, ahol karakterek, arcok, lényeges képi elemek kerülnének a gerinc vonalába.
Borító és belív találkozása
A belívek széttolásához hasonlóan (lásd fent) a belív és borító találkozásánál is elvesznek felületek az eredeti oldalformátumból a ragasztás miatt. E miatt nem érdemes a belív és borító közé grafikát (képet, szöveget, ferde vonalat, stb.) átfuttatni. Amennyiben ez mégis elkerülhetetlen, úgy 7 mm-t kell eltolni a borító és a belív grafikáját is a gerincvonaltól!
Ehhez „ketté kell vágni” a képet és az összesen 14 mm fehér széttolásba visszaengedni őket, hogy a ragasztást követően folytatólagos legyen a kép, leragasztási veszteség nélkül. Gyakorlatban ezt legegyszerűbben a kép duplikálásával lehet megoldani InDesign-ban, ahogy a fenti videó mutatja.
